Amikor nem úgy végződik egy öltözködési kihívás, ahogy szeretted volna...

2/20/2026

Ma arról szeretnék neked egy kicsit mesélni, hogy mi van akkor, amikor az ember elkezd egy öltözködéssel kapcsolatos kihívást, de aztán valahol félúton elsikkad az egész, utána pedig csak a csalódottság marad, esetenként egy jó adagnyi önostorozással megspékelve ("megint elbuktam", "még ez sem sikerül" stb.).

Ha ez esetleg már veled is megtörtént (például az általam nemrég meghirdetett januári #ruhanaplokihivas alatt), ne aggódj, segítek megfordítani ezt a gondolatot.

Az ilyen öltözködési kihívások alapvető célja általában az, hogy mélyebb önismeretre tegyünk szert, jobban megismerjük a stílusunkat, testalkatunkat, ruhatárunkat.

Az okok viszont, ami miatt el szoktak sikkadni, két kategóriára oszthatók:

1.

Az élet. Senki sem számol azzal, amikor beteg lesz egy családtag, szerelmes lesz az ember, kirúgják a munkahelyéről, vagy pedig pont hogy előléptetik. Ez jelen esetben pusztán annyit jelent, hogy nem most van itt az ideje annak, hogy teljes figyelmünkkel az öltözködésünkre koncentráljunk; ilyenkor érdemes tisztázni magunkban, hogy ez most külső körülmények miatt nem ment, és nem rajtunk múlt a dolog. Amint egy kicsit tisztul a kép, újból megpróbálkozhatunk az egésszel, pár hónappal később ugyanolyan hasznos lesz, mint most.

2.

A gardróbunk. Ilyen például az a helyzet, amikor kihívás elkezdése után pár nappal rájövünk, hogy valamilyen strukturális gond van a ruhatárunkkal, de nem tudjuk egyik napról a másikra megoldani a problémát, így hogy ne legyen folyamatos rossz érzésünk, inkább hagyjuk elsikkadni az egészet (amitől persze szintén rossz érzésünk lesz, de ez még mindig nem annyira rossz, mint a ruhatárral kapcsolatos probléma).

Mondok egy saját példát, hogy egy kicsit érthetőbb legyen: idén télen rájöttem, hogy nincs elég szoknyám (konkrétan kettő darab télen is felvehető darabom volt), így túlzottan behatárolt az általam gyártható sziluettek száma, márpedig én szeretek játszani a formákkal, és a szoknyákat is imádom.

A másik ráébredésem az volt, hogy (szintén a ruhatáram korlátai miatt) szinte csak pulóvereim vannak (plusz egy darab rövidebb, a télikabát alá is beférő blézer), azonban számomra pár hét után már végtelenül unalmas, ha felsőrészként mindig ugyanaz a textúra van rajtam.

Az első problémán sikerült rekord idő alatt javítanom (a ráeszmélésem után már másnap lőttem egy csúcsszuper szoknyanadrágot (/szokrágot/nadnyát) a Vinteden), a második megoldása után pedig úgy éreztem magam, mint aki feltalálta a spanyol viaszt (nyilván nem, de irtó büszke voltam magamra): beszereztem egy vékony bomberdzsekit, amit a pulcsik fölé - kabát alá tudok viselni, és elkezdtem két oversize ingemet legkülsőbb rétegként hordani, alattuk egy vékony aláöltözővel és egy szintén vékony, de szupermeleg kasmír pulcsival, így kereken három olyan új felsőrészt gyártottam, ami nem kötött textúrájú, és télen, a legnagyobb hidegben is működik.

Persze ez még mindig nem jelenti azt, hogy minden, a gardróbommal kapcsolatos probléma megoldódott (erős javulás fog bekövetkezni, ha végre lesz egy napsárga, természetes anyagból készült felsőrészem is :D), de akármennyire is egy idő után már nem fotózgattam magam minden nap, a ráébredések megtörténtek, én pedig a magam részéről sikeresnek minősítettem a kihívást (annak ellenére, hogy nem fotóztam magam kereken egy hónapon keresztül).

Mások olyan elakadásokról számoltak be, mint hogy öt nap után rájöttek, hogy azért nem akarják lefotózni magukat, mert már megint ugyanazt veszik fel, mint az előtte lévő napok valamelyikén (túl sokszor ismétlik önmagukat), vagy hogy olyan időszakban vannak, amikor külső körülmények miatt (pl. nagy hideg vagy nyári kánikula miatt) behatárolt, hogy miket tudnak viselni. Ezek azonban mind-mind olyan ráébredések, amelyekből már tovább lehet menni, mélyebbre lehet ásni, vagy pedig nyugodt szívvel el lehet tolni a kihívás végigvitelét.

Akárhogy is alakult, ha esetleg úgy érzed, hogy a ruhatáraddal kapcsolatos probléma még nehezen megfogható számodra, vagy nem tudod, hogy merre indulj neki a megoldásnak, szeretettel várlak egy ingyenes és kötelezettségmentes rövid videóhívásra, ahol átbeszéljük, hogy van-e olyan szolgáltatásom vagy hosszabb folyamatom, amivel segíteni tudok neked. Az ismerkedő beszélgetésre időpontot foglalni itt tudsz.