|
Az én szín- és stílustanácsadói utam nem a divat szeretetével indult, még csak nem is a színekével.
Hanem egy nagy halom kiválogatnivaló ruhával az ágyam közepén. Emlékszem, ahogy álltam az ágyon felhalmozott ruhák előtt (mind-mind ősrégi darab, vagy kismamaruha, az újabbak pedig csupa-csupa fenntartható márkáktól, hosszas keresés és spórolás után megvásárolt darabok), sorra végignéztem őket, megpróbáltam kiválogatni azokat, amelyek igazán örömet okoznak, és a nagy halomból alig két-három olyan ruha volt, ami a megtartanivalók közé került. Ez az eset nagyon elgondolkoztatott. Akkor már legalább egy éve úgy éreztem, hogy mindent megteszek azért, hogy fenntartható módon öltözködjek, de a vége mégiscsak ez lett. Hát ennyire lehetetlen lenne egyszerre fenntarthatónak és csinosnak lenni? Vagy velem van a baj, hogy nem állnak jól azok a ruhák, amiket a "zöld" márkáknál lehet venni? Fogynom kéne? Híznom? Magasabbnak lennem? Vagy csak másnak? |
Legnagyobb szerencsémre egy Facebook-csoportban épp akkor ajánlotta valaki a szín- és stílustanácsadást, hiszen mint megtudtam, nem én voltam az egyetlen, aki egy nagy ruhaválogatás után teljesen elbizonytalanodott.
A tanácsadás után olyan volt, mintha egy új világ nyílt volna előttem - még több korláttal és tiltással, mint amit magamnak állítottam fel korábban a fenntarthatóságra való törekvéseimmel. Mert persze legyen megfelelő a színe, a szabása, gyártsák Európában, korrekt bért fizetve a munkásoknak, az anyaga se legyen mérgező, és az előállítás során se használjanak el annyi vizet, amennyi a világ összes szomjazójának elég lenne, stb. stb.
Mi sem egyszerűbb.
Mielőtt teljesen belekattantam volna a sok szabályba, úgy döntöttem, elengedem a korábbi elképzeléseimet a fenntarthatóságról, és teljesen új alapokra helyezem az erről való gondolkozásomat. Szerencsémre volt már ebben gyakorlatom, hála az évekig tartó hulladékcsökkentésnek, és a Zero Waste Hungary megalapításával együtt járó tanulási folyamatnak.
Az évek során megtanultam, hogy mindenkinek más jelenti a fenntarthatóságot, és hogy ennek millió és egy útja van a divatban is, de egy dolog mindenkire érvényes: a fogyasztás csökkentése és tudatosság nélkül nem működik a dolog.
Ismernünk kell magunkat, a vágyainkat, a motivációnkat, ahogy a testünket, a színeinket, és az életmódunkat is ahhoz, hogy olyan ruhákat tudjunk venni, amik a végső válogatásnál nem hullanak ki a rostán, és hosszú évekig elkísérnek minket. Tudnunk kell, hogy mi az, ami igazán jól áll, hogy ne menjenek el felesleges energiáink arra, hogy olyan ruhákat veszünk, amiket aztán maximum addig hordunk, amíg meg nem látjuk magukat bennük egy fényképen, ahol rádöbbenünk, hogy mennyire előnytelenek számunkra.
Amikor elkezdtem a szín- és stílustanácsadó képzést, már tudtam, hogy én nem az a fajta tanácsadó leszek, aki tippeket ad az ügyfeleinek, hogy melyik fast fashion boltban tudják a legtöbb, színtípusuknak megfelelő ruhát beszerezni. Tudtam, hogy én abban szeretnék segíteni, hogy megtalálják a saját útjukat az álomgardróbjuk felé, legyen szó akár kapszulagardróbról, fenntartható márkákról, second hand ruhákról vagy újonnan megvásárolt, de olyan minőségű darabokról, amiket aztán sok-sok évig tudnak használni, szeretni.
A tanácsadás után olyan volt, mintha egy új világ nyílt volna előttem - még több korláttal és tiltással, mint amit magamnak állítottam fel korábban a fenntarthatóságra való törekvéseimmel. Mert persze legyen megfelelő a színe, a szabása, gyártsák Európában, korrekt bért fizetve a munkásoknak, az anyaga se legyen mérgező, és az előállítás során se használjanak el annyi vizet, amennyi a világ összes szomjazójának elég lenne, stb. stb.
Mi sem egyszerűbb.
Mielőtt teljesen belekattantam volna a sok szabályba, úgy döntöttem, elengedem a korábbi elképzeléseimet a fenntarthatóságról, és teljesen új alapokra helyezem az erről való gondolkozásomat. Szerencsémre volt már ebben gyakorlatom, hála az évekig tartó hulladékcsökkentésnek, és a Zero Waste Hungary megalapításával együtt járó tanulási folyamatnak.
Az évek során megtanultam, hogy mindenkinek más jelenti a fenntarthatóságot, és hogy ennek millió és egy útja van a divatban is, de egy dolog mindenkire érvényes: a fogyasztás csökkentése és tudatosság nélkül nem működik a dolog.
Ismernünk kell magunkat, a vágyainkat, a motivációnkat, ahogy a testünket, a színeinket, és az életmódunkat is ahhoz, hogy olyan ruhákat tudjunk venni, amik a végső válogatásnál nem hullanak ki a rostán, és hosszú évekig elkísérnek minket. Tudnunk kell, hogy mi az, ami igazán jól áll, hogy ne menjenek el felesleges energiáink arra, hogy olyan ruhákat veszünk, amiket aztán maximum addig hordunk, amíg meg nem látjuk magukat bennük egy fényképen, ahol rádöbbenünk, hogy mennyire előnytelenek számunkra.
Amikor elkezdtem a szín- és stílustanácsadó képzést, már tudtam, hogy én nem az a fajta tanácsadó leszek, aki tippeket ad az ügyfeleinek, hogy melyik fast fashion boltban tudják a legtöbb, színtípusuknak megfelelő ruhát beszerezni. Tudtam, hogy én abban szeretnék segíteni, hogy megtalálják a saját útjukat az álomgardróbjuk felé, legyen szó akár kapszulagardróbról, fenntartható márkákról, second hand ruhákról vagy újonnan megvásárolt, de olyan minőségű darabokról, amiket aztán sok-sok évig tudnak használni, szeretni.
Velem tartasz?
|