Igen ám, de ha ez a bizonyos infóbuborék a folyamatos vásárlásra, fogyasztásra ösztönöz, akkor egy idő után még azok is frusztráltnak, motivációvesztettnek fogják magukat érezni, akik egyébként elkötelezettek lennének a fenntarthatóság iránt.
A jó hír az, hogy ezt a buborékot mi magunk is képesek vagyunk befolyásolni.
0 Comments
Van azért némi irónia abban, hogy az előző blogbejegyzésem arról szólt, hogy pusztán a fenntartható márkák támogatásával nem tudod megváltoztatni a divatipart, most pedig mégiscsak nekiállok konkrét márkákat mutatni, de a két gondolat egyáltalán nem zárja ki egymást. Ahogy már egy korábbi bejegyzésemben is fejtegettem, attól még, hogy a fenntarthatóság nem pusztán a "jó" vásárlásból áll (sőt!!!), igenis fontos tényező, hogy honnan szerezzük be a ruháinkat. Aki pedig megteheti (anyagilag, időben, energiában), az igenis igyekezzék a lehető legfenntarthatóbb megoldásokat megkeresni, legyen szó second hand vásárlásról, vagy fenntartható(bb) márkákról.
Ez utóbbira hozok most 15 példát Európából, kifejezetten a farmerekre koncentrálva. Vannak olyan márkák, akiktől már én is rendeltem, és szerettem is a termékeiket, vannak olyanok, akiktől rendeltem, de a testem és a nadrág nem voltak kompatibilisek egymással, és vannak olyanok is, akik teljesen újak számomra is, így ha bármelyiküktől is vásárolsz, nagyon fogok örülni annak, ha küldesz egy visszajelzést a márkáról/farmerről az info(kukac)gozoneszter(pont)com e-mailcímre.
Ha van kérdés, amit a leggyakrabban tesznek fel nekem azok, akik még csak fontolgatják, hogy eljöjjenek-e testalkatelemzésre, az ez.
Mert mi van, ha annyira lefogy valaki, hogy teljesen megváltoznak a teste arányai, és már semmi sem lesz rá érvényes abból, amit megtudott a testéről? Meg amúgy is, minek most új ruhákat venni, ha úgyis tervezi, hogy lefogy, és akkor megint újakat kell majd venni? A jó hírem az, hogy mindkét kérdésre hasonló a válasz. Nézzük is szép sorjában: Olyan érdekesek tudnak lenni a testalkatelemzések során a magatokról mondott mondataitok... Ez a testrész túl nagy, az túl vékony, emez túl kicsi, amaz túl húsos, ebből pedig még mindenképpen le kellene faragni kicsit. Ugye?
A vicc az, hogy mivel az átlagemberhez képest sokkal több testet látok és elemzek nap mint nap, így van némi rálátásom arra, hogy mi az, ami az átlaghoz képest is nagyobb, kisebb, szélesebb vagy hosszabb. Ti azonban szinte sosem ezeket nevezitek meg.
Nehezítésként még hozzávettem a fenntarthatóságot is (igazából nálam ez korábban jött, mint az ideális színeim-szabásaim ismerete), így már olyan szűkek lettek a kereteim, amiknek szinte egyetlen ruhadarab sem tudott megfelelni (vagy ha igen, arra is általában hosszú hónapok keresése után bukkantam rá).
Hosszú ideje kerülöm ezt a két szót a tanácsadásokon, és azokat a stylistokat, tanácsadókat is erre buzdítom, akik nálam tanulnak testalkatelemzést. Hogy miért?
Az, hogy mi számít előnyösnek vagy előnytelennek, viszonylagos dolog. Kétszáz évvel ezelőtt a hölgyeknél még a csapott vállak voltak a divatosak, manapság igyekszünk őket eltüntetni ("kiegyensúlyozni"). A nyugati kultúrában a nőiesség jele, ha valakinek nagy a különbség a dereka és a csípője között, míg például Guatemalában a lakosság legnagyobb részének "egybe dereka" van, ott ez fel sem merül, mint viszonyítási pont. Van, aki imádja a bricseszét, más meg takargatná, és még sorolhatnám.
Idén év elején történt velem valami nagyon furcsa. Megígértem az egyik testalkatelemzést tanuló csoportomnak, hogy én is lemérem és lefotózom magam, hogy plusz egy testen legyen lehetőségük gyakorolni, nem számítottam azonban arra, hogy a számok és a fotók valóságos arculcsapást jelentenek majd számomra. Aggyal tudtam, hogy már más a testem, mint egy évvel korábban, amikor hat-nyolc kilóval többet nyomtam, de még így sem igazán tudtam hova tenni azt a valakit, akit a fotókon láttam. Teljesen más volt ugyanis, mint ahogyan én láttam magam a tükörben. Akkor jöttem rá, hogy annak ellenére, hogy hivatásszerűen testekkel foglalkozom, azokat mérem, elemzem, a sajátomra bizony én is vak tudok lenni. Ott döbbentem rá, hogy még mindig a nyolc kilóval több Esztert öltöztetem, és olyasmikre is figyelek az öltözködésemben, amikre már rég nem kellene.
Ismerős?
Állsz a színpalettáddal a kezedben a boltban, próbálod összehasonlítani a kis négyszögeket (köröket, hasábokat, aszerint, hogy ki kinél jártál tanácsadáson) a kérdéses ruha színével, de mivel nem 100%-ig ugyanaz az árnyalat, elbizonytalanodsz... Végiggondolod, hogy mit mondott a tanácsadód a hideg-meleg, élénk-lágy színekről, összepróbálod a ruhát a palettád többi színével is, hátha úgy könnyebb lesz megállapítanod, hogy ez még az az árnyalat-e, ami belefér a színeid közé, vagy már egy másik színtípus legjobb színe, majd aszerint, hogy mennyire tetszik maga a ruha, döntesz: ha beleszerettél, hazaviszed, ha pedig nem elég nagy a szerelem, ott hagyod, de utána is megmarad benned a bizonytalanság, hogy hátha rosszul döntöttél. Pedig ha már elmentél tanácsadásra, és megismerted a legjobb színeidet, szeretnéd is őket hordani...
fotó: Mohácsi Nusi
Hadd válaszoljam meg rögtön az utolsó kérdést: az égvilágon semmi sem kötelező, mindenki azt hord, amit akar, és amiben jól érzi magát.
De akkor mi értelme van egyáltalán a testalkatelemzésnek? Ahhoz, hogy erre válaszoljak, kicsit messzebbről kell indulnunk, méghozzá onnan, hogy mitől függ az, hogy mit látunk szépnek.
Ha egy esküvőre gondolunk, alapvetően három szín szokott eszünkbe jutni: a menyasszonyi ruha fehérje, a menyecskeruha pirosa és a vőlegény sötét (fekete vagy kék) színű öltönyének színe. Pedig a nagy napon általában ennél sokkal több olyan szín is megjelenik, amelyek szintén meghatározzák az ünnep hangulatát: a menyasszonyi csokor, a díszítések, a meghívó, a torta, vagy a nyoszolólányok ruháinak színei.
(...avagy hogyan NE szívasd meg a koszorúslányaidat)
Szinte mindenki ismer valakit, vagy hallott már valakiről, aki egy barátnője/rokona esküvőjén volt koszorúslány, és végig borzalmasan érezte magát a rossz színű/anyagú/szabású ruhában, amit rögtön az esküvő után tűzre vetett, örökre a szekrénye mélyére száműzött, esetleg megpróbált eladományozni (de persze a kutyának se kellett, hiszen eleve rossz volt a szabás/anyag).
|
Korábbi bejegyzések
May 2024
Kategóriák
All
|