Az egész egy nagy halom ruhával kezdődött, az ágyam közepén.

​Szerettem volna kiválogatni azokat a darabokat, amiket már nem szerettem vagy nem hordtam, de egyáltalán nem számítottam arra, hogy a megtartanivaló kupac a tizede sem lesz annak a halomnak, amelybe a kiszanált ruhák kerültek. 

Ez az eset nagyon elgondolkoztatott. Akkor már egy éve csak fenntartható márkáktól szereztem be a ruháimat, minden vásárlás előtt hosszasan mérlegelve, hogy tényleg szükségem van-e az adott darabra, mégis ide jutottam. Hát ennyire lehetetlen lenne egyszerre fenntarthatónak és csinosnak lenni? Vagy velem van a baj, hogy nem állnak jól azok a ruhák, amiket a "zöld" márkáknál lehet venni? Fogynom kéne? Híznom? Magasabbnak lennem? Vagy csak másnak? 

Ekkoriban kezdtem el kapisgálni, hogy a fenntartható gardrób jóval összetettebb dolog annál, mint hogy az ember soha nem vásárol fair fashiont, vagy csak second hand szerzi be a ruháit. 

Szerencsémre pont ekkoriban találtam rá egy olyan szín- és stílustanácsadóra, akinek a segítségével jobban megértettem, hogy mi nem stimmel a ruháimmal: a természetes adottságaimat legjobban kiemelő világos, meleg színek helyett folyton feketében, szürkében jártam, megspékelve egy kis púderrózsaszínnel és lilával. A lehető legrosszabb választás volt, ráadásul az akkori ruháim szabásától eltűnt a derekam karcsúsága, még rövidebbnek látszott a lábam, és a legkevésbé sem voltam csinos. 

Persze jól hangzana, ha azt mondhatnám, hogy a tanácsadás után minden rögtön könnyebb lett, de nem így volt. Sőt. 

Úgy éreztem, hogy a számomra legjobb színek és szabások ismeretével még több korlát és tiltás került be az életembe, és szinte lehetetlenség olyan ruhát találni, ami egyszerre származik fenntartható márkától, és áll jól nekem is. 

Mielőtt teljesen belekattantam volna a sok szabályba, úgy döntöttem, hogy egy picit elengedem a fenntarthatóság kérdését, és egy ideig (amíg meg nem tanulom, hogy milyen ruhák állnak igazán jól) csak arra koncentrálok, hogy az újonnan megvett ruháim színben és fazonban is passzoljanak. 

Tudod, mi történt végül? 

A korábban fenntarthatónak hitt (de egyáltalán nem szeretett) gardróbom szép lassan átalakult egy olyanná, amelyben csupa általam szeretett, nagyrészt fenntartható forrásból beszerzett ruha van, amelyeket hosszú évekig hordok, karban tartok, és amelyek már nem kerülnek kiszanálásra a szokásos éves válogatáskor. Mi ez, ha nem az igazi fenntarthatóság? 

Rájöttem, hogy a fenntartható gardrób nemcsak arról szól, hogy hogyan kerülnek be hozzánk a ruhadarabok, hanem arról is, hogy mennyi ideig tudnak bent maradni. 

Megtanultam, hogy fenntarthatónak lenni valójában egy kompromisszum aközött, hogy mi a legjobb a környezetünknek és nekünk magunknak.

Ezt a tudást pedig tovább szerettem volna adni. 

Amikor elkezdtem a szín- és stílustanácsadó képzést, már tudtam, hogy én nem az a fajta tanácsadó leszek, aki tippeket ad az ügyfeleinek, hogy melyik fast fashion boltban tudják a legtöbb, színtípusuknak megfelelő ruhát beszerezni.

​Tudtam, hogy én abban szeretnék segíteni a hozzám fordulóknak, hogy megtalálják a saját útjukat az álomgardróbjuk felé, legyen szó akár kapszularuhatárról, fenntartható márkákról, second hand ruhákról vagy újonnan megvásárolt, de olyan minőségű darabokról, amiket aztán sok-sok évig tudnak használni, szeretni.

10 random tény rólam

1.

Igyekszem hulladékmentesen élni, a Zero Waste Hungary oldal megalapítására máig büszke vagyok.

2.

Szeretek rendet rakni, káoszból rendezettséget, rendszert teremteni. Bármilyen perverzül is hangzik, még a ruhák hajtogatását is imádom.

3.

A személyi stylistkodás mellett szabadúszó könyvszerkesztőként és layout designerként dolgozom.

4.

A könyvtárak a kedvenc helyeim, bárhol is járjak a világon. Ha van ott egy könyvtár, én már a helyemen érzem magam. ​

5.

Tanár vagyok, ízig-vérig (még a Myers-Briggs teszten is ez a személyiségtípus jött ki). 15 éven keresztül tanítottam a francia nyelvet, de időközben rájöttem, hogy igazából mindegy, hogy mit tanítok, a lényeg a tudás átadása, az odafigyelés, és a "ne csak halat adjak, hanem horgászni is tanítsak" mentalitás, így az ott megszerzett képességeimet most a stílustanácsadásnál és a fenntartható gardrób konzultációk során hasznosítom.

6.

Mélyen hiszek abban, hogy nem létezik olyan ember, akinek a testén ne lenne valami gyönyörű, és gyerekkorom óta az az egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy ezt megkeressem. 

7.

Fél évet éltem Párizsban, és kilenc évig Németország egyik dél-nyugati kisvárosában, itt kezdtem el szín- és stílustanácsadóként dolgozni. 

8.

Mindig is érdekelt a divat, a húszas éveimben pár évig modellkedtem is.

9.

Nem szeretek főzni, de imádok édességeket sütni. 

10.

Minél fáradtabb vagyok, annál gyakoribb és rosszabb (szó)vicceket lövök.