Családi mintáink

fotó: Csoboth Edina photography

Sokáig nem voltam biztos abban, hogy írhatok-e egyáltalán erről a témáról, mert annyi embert érint annyira mélyen, hogy féltem, hogy bárki is magára ismer az ügyfeleim közül. Időközben viszont olyan sokan jöttek hozzám ugyanazzal a történettel, annyira sokszor tért vissza a tanácsadások során, hogy úgy döntöttem, mégis megírom, mert ha csak egy ember is lesz, akinek ez segíteni fog, már megérte. A felállás általában a következő: van egy gyönyörű, igényes, a kinézetére sokat adó, igazi "dáma", vagy "nagyasszony" nagymama, az a típus, aki még kilencven éves kora környékén is vörös rúzzsal sminkeli magát, és aki nem pusztán belép az ajtón, hanem megjelenik valahol.

Van neki egy lánya, aki ennek a szöges ellentéte: nem sminkel, nem érdeklik a ruhák, az öltözködés, nem akarja, hogy feltűnést keltsen és észrevegyék, sőt, akár megvetéssel is tekint ezekre a "világi hívságokra". És van az ő lánya (az én ügyfelem), a kettő között. Ő az, aki elindul azon az úton, ahol az édesanyja, de egy idő után érzi, hogy valami nem stimmel. Rájön, hogy a szülője által valamire adott "nem" igazából nem kötelezi őt arra, hogy szintén nemet mondjon, és hogy az, amit sokáig felszínes, elítélendő dolognak hitt, számára az önkifejezés egyik módja lehet...ne, ha megadná magának erre az engedélyt. 

Sokan ilyenkor jönnek el hozzám, és nekem amellett, hogy megmutatom azokat a színeket és szabásokat, amelyekben a legharmonikusabban néznek ki, sokszor az a legfőbb feladatom, hogy kívülről is megadjam azt az engedélyt, amelyet ők (azzal, hogy eljöttek hozzám) félig már megadtak maguknak: az ember nem attól lesz felszínes, hogy foglalkozik azzal, hogy milyen ruhák állnak jól neki, és hogy kisminkeli magát, hanem attól, ha ezen kívül semmi más nincs az életében (de ezeknél a nőknél sosem ez a helyzet). Igenis lehet élvezni szépséget, a szépet. Szabad szépnek lenni. Szabad örülni egy-egy szép ruhának, ékszernek, rúzsnak. Szabad önmagadat ezekkel is kifejezni. 

És igen, ez is egy formája az önismeretnek, és ez is egy út a felnőttség felé. Hogy szabadon döntesz arról, hogy mit veszel át az őseid mintái közül.

(Ez a bejegyzés a social media szösszenetek sorozat része, amely az Instagramon és Facebookon megosztott posztjaim közül tartalmazza azokat, amelyeknek a mondanivalóját annyira fontosnak érzem, hogy szeretném, ha egy állandóan elérhető helyen is könnyedén visszakereshetők, és elolvashatók lennének. A sorozat többi tagját a jobb oldalon, a Kategóriák fül alatt, a social media szösszenetek feliratra kattintva találod.)

Nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről?

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy mindig az elsők között értesülhess a megjelent cikkekről, újdonságokról, ingyenesen letölthető tartalmakról

Ajánlott bejegyzések