Könyörgöm, ne vedd olyan komolyan!

Fotó: Csoboth Edina Photography

Ha most adhatnék egy tanácsot az 5-6 évvel korábbi énemnek, egészen biztosan azt kérném tőle, hogy ne vegye olyan komolyan ezt az egész "tökéletes ruha/outfit" témát. 
​
Anno, amikor megismerkedtem a számomra legelőnyösebb színekkel, formákkal, eleinte arra törekedtem, hogy megtaláljam azokat a ruhadarabokat, amelyek minden szempontból tökéletesek. 

Nehezítésként még hozzávettem a fenntarthatóságot is (igazából nálam ez korábban jött, mint az ideális színeim-szabásaim ismerete), így már olyan szűkek lettek a kereteim, amiknek szinte egyetlen ruhadarab sem tudott megfelelni (vagy ha igen, arra is általában hosszú hónapok keresése után bukkantam rá).

Végül úgy döntöttem, hogy apránként fogok haladni, mindig csak egy-egy dologra koncentrálva, a többit kizárva. Először a színekre figyeltem, aztán a szabások terén tágítottam a határaimat, végül megpróbáltam mindezt fenntartható beszerzési források segítségével megoldani (teszem hozzá a kínálat korlátozottsága miatt ez volt, és mind a mai napig ez a legnehezebb feladat). Mindig csak egy-egy szűrőt raktam fel, nem az összeset egyszerre, a cél az volt, hogy kitapasztaljam, hogy mik azok a színek-szabások, amelyeket tényleg sokáig fogok hordani, és amiket érdemes olyan minőségben is megvásárolni, amit évek múltán is hordani tudok.

Közben viszont rá kellett hogy jöjjek, hogy tökéletes ruha/outfit csak kevés van, ráadásul az élethelyzeteim sokszor felülírják azt, ami elvben a legideálisabb lenne.

Hosszú idő volt, mire megtanultam, hogy a legjobb színeim, legideálisabb szabásaim ismerete igazából olyan, mint amikor megtanul az ember egy tánclépést. Arra tökéletes, hogy egy előre meghatározott koreográfiát végigtáncoljunk vele, de önmagunk kifejezéséhez ennél több kell: tudni kell tőle eltérni.

A lényeg, hogy mindig tudatában legyünk annak, hogy mikor milyen benyomást akarunk kelteni (hogy egy korábbi posztomat idézzem: "nem kell mindig csinosnak lenni!"), és el tudjuk dönteni, hogy aznap épp a megtanult tánclépések szerint akarunk-e táncolni, vagy mennénk a fejünk/szívünk után.

(Ez a bejegyzés a social media szösszenetek sorozat része, amely az Instagramon és Facebookon megosztott posztjaim közül tartalmazza azokat, amelyeknek a mondanivalóját annyira fontosnak érzem, hogy szeretném, ha egy állandóan elérhető helyen is könnyedén visszakereshetők, és elolvashatók lennének. A sorozat többi tagját a jobb oldalon, a Kategóriák fül alatt, a social media szösszenetek feliratra kattintva találod.)

Nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről?

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy mindig az elsők között értesülhess a megjelent cikkekről, újdonságokról, ingyenesen letölthető tartalmakról

Ajánlott bejegyzések