Mi értelme a testalkatelemzésnek?

Ha testalkatelemzésről van szó, automatikusan felmerülhet az emberben, hogy mennyire korlátozza majd be az öltözködését, ha ismeri azokat a szabásokat és formákat, amelyekkel a mostani szépségideál szerint előnyösen tud kinézni. Akkor innentől kezdve kötelező lesz mindig ezeket a ruhákat viselni?  

Hadd válaszoljam meg rögtön az utolsó kérdést: az égvilágon semmi sem kötelező, mindenki azt hord, amit akar, és amiben jól érzi magát.

​De akkor mi értelme van egyáltalán a testalkatelemzésnek?

​Ahhoz, hogy erre válaszoljak, kicsit messzebbről kell indulnunk, méghozzá onnan, hogy mitől függ az, hogy mit látunk szépnek.

Általában három olyan tényező van, ami meghatározza, hogy mi (vagy inkább ki) az, ami (vagy aki) tetszik nekünk:

• a genetika
• az aktuális divat
• az ismerősség 

A genetikához tartoznak többek között bizonyos testi mutatók, amelyek az egészségességet/fiatalságot jelzik: ilyen a szimmetria, a nőknél a fényes haj, az arc arányaihoz képest nagyobb szemek, a hosszú lábak, vagy akár a derék-csípő közti különbség is, ami bizonyos kutatások szerint minél nagyobb, annál magasabb esélyt mutat a teherbe esésre, illetve bizonyos betegségek elkerülésére. 

Persze ez is egy viszonylagos dolog, hiszen vannak olyan kultúrák, populációk, ahol a nők több mint kilencven százalékának kifejezetten alacsony a derék-csípő közti különbsége (pl. Guatemalán, az aboriginal ausztráloknál), ráadásul a genetikán alapuló tudattalan elvárások és a valóság sokszor egyáltalán nem is fedik egymást.

Ez utóbbira egy szuper izgalmas példa, hogy Amerikában az 50-es évek óta folyamatosan csökken a derék és csípő közti különbség (tehát egyre inkább "egybederekúak" a nők), miközben társadalmilag a Kim Kardashian-féle felturbózott darázsderék-nagyfenék a legvonzóbb.

​A kutatók is csak találgatnak, hogy mi lehet az oka ennek a derék-megvastagodásnak, az egyik izgalmas elmélet például a hormonokat teszi felelőssé: a jelenlegi társadalomban való túléléshez olyan hormonokra van szükség, amelyek jobb stressztűrő képességet, illetve nagyobb versenyzőkedvet eredményeznek (mint pl. a kortizol vagy az androgén), azonban ugyanezek a hormonok a felelősek a kisebb derék-csípő különbségért is.

Ez megmagyarázná azt is, hogy miért pont az ötvenes évek óta vastagodik Amerikában a nők dereka, ugyanis ekkoriban léptek be ők is teljes mellszélességgel a munkaerőpiaci versenybe. A kutatás írói szerint a hormonok nagy valószínűséggel az adott társadalom berendezkedésének megfelelően növekszenek, csökkennek, tehát olyan társadalmakban, ahol a nőknek nagyobb eséllyel kell versenyezniük a férfiakkal a forrásokért, eleve kisebb a derék és a csípő közötti különbség.

No de vissza arra, hogy mitől szép a szép.

A második tényező, ami meghatározza, hogy mit tartunk vonzónak, az aktuális divat. Így lehetséges a már fent említett eltérés az amerikai ideál és a valóság között, de felhozhatnánk bármelyik másik testalkattal kapcsolatos divatot is, kezdve Rubens gömbölyded idomaitól Kate Moss '90-es évekbeli vékonyságán keresztül egészen a tigh gap jelenségéig (amikor nem ér össze belül a két comb). Bármennyire is igazságtalannak tűnik (főleg ha olyan a testalkatunk, ami nem felel meg az épp aktuális trendeknek), és bármennyire is szeretnénk magunkat kivonni az általános közízlés diktatúrája alól, mivel társas lények vagyunk, ösztönösen belénk van kódolva az igazodás (vagy legalábbis a nem túlzott kilógás) vágya. 

Hosszas önismereti munkával, erős önbizalommal, valamint nagy adagnyi letojom-kapszulával felszerelkezve szerencsére el tudunk jutni odáig, hogy ez ne, vagy csak kevésbé befolyásolja a mindennapi választásainkat, de ez azért valljuk be, nem kevés munka. 

Érdekes módon egyébként sokaknál pont egy testalkatelemzés az, ami pozitív változást hoz ezzel kapcsolatban, mert onnantól kezdve, hogy objektívan is megismerik a testüket, és megtanulják, hogy hogyan tudják optikailag befolyásolni a kinézetüket, már nem arra koncentrálnak, hogy mi az, amiben nem felelnek meg az aktuális elvárásoknak, hanem arra, hogy hogyan emeljék ki azt, ami a testükön a legelőnyösebb. De erről később még majd lesz szó.

A harmadik meghatározó tényező a szépségben/szimpatikusságban/vonzalomban, hogy mennyire ismerős számunkra valaki. Amerikai tudósok folytatták le azt a kutatást, amelyben egy egyetemi előadás-sorozatra ültettek be többszáz hallgató közé négy átlagos kinézetű hölgyet. A négy nő eltérő gyakorisággal, de egész félév alatt jelen volt, csendben jegyzetelt, tudatosan nem kereste a feltűnést, mégis, amikor a félév végén az előadásokon részt vevő hallgatóknak megmutatták a képeiket, és el kellett dönteniük, hogy ki közülük a legvonzóbb, a hallgatók a legnagyobb arányban azokra a hölgyekre szavaztak, akikkel a legtöbbször ültek együtt az előadásokon. Tehát azokra, akiket már láttak valahol. (Persze felmerülhet, hogy nem voltak-e ténylegesen ők a legvonzóbbak, de amikor egy kontrollcsoportnak is megmutatták a képeket, már nem volt eltérés köztük, mindannyiukra hasonló arányban érkeztek szavazatok.) 

Bizonyos kutatások szerint egy termék is akkor a legcsábítóbb, a legszimpatikusabb, ha egyszerre ismerős, de egyszerre új is számunkra. Pont annyira kell ismerősnek lennie, hogy még tudjuk hova tenni, de pont annyira kell újnak és másnak lennie, hogy izgalmas legyen. Ezért is van az, hogy bizonyos forradalmian új termékek bevezetésénél a formatervezők sokszor úgy alkotják meg a designt, hogy az hasonlítson egy már közismert termékére.

A szépségnek/vonzalomnak ez (mármint az ismerősség) az a tényezője, amelyet a legkevésbé tudunk befolyásolni (hogy egy negatív példával éljek, senki sem tehet arról, ha pont ugyanúgy néz ki, mint az a matektanárnő, aki nyolcadikban megkeserítette az épp őt interjúztató HR-es életét), a másik kettőre viszont már van némi befolyásunk, akár a testalkatelemzés vagy színtanácsadás segítségével.

No de miért fontos ez egyáltalán? 

Tetszik vagy sem, kimutatott tény, hogy az emberek automatikusan több jó tulajdonságot társítanak a számukra teljesen idegen, de nekik tetsző, általuk szépnek gondolt embereknek. Ezáltal másképp bánnak velük, sőt, sokszor (ha nincs idejük arra, hogy mélyebben is megismerjék a másikat) pusztán ez alapján hoznak meg döntéseket (például, hogy igénybe vegyék-e az illető szolgáltatását, vagy hogy felvegyék-e őt a cégükhöz). Így hát a kinézetünk akár akarjuk, akár nem, hatással van másokra. 

A testalkatelemzéssel viszont pont ezt tudjuk befolyásolni, hiszen azt nézzük végig, hogy a társadalom(/biológia) által meghatározott (egyébként a valóságban csak kis százalékban, vagy egyáltalán nem létező) "ideális emberi test"-hez képest milyen eltérések vannak a mi testünkön, és hogyan tudjuk ezeket optikailag úgy korrigálni, hogy közelítsünk az ideálhoz.
 
Ami viszont fontos, hogy ez egyáltalán nem kötelező érvényű. Nem kell mindig csinosnak, kívánatosnak, szépnek lenni, nem minden helyzetben, és nem a nap 24 órájában az a célunk, hogy az embertársainkra jó benyomást keltsünk. Nem mindig múlik a munkánk vagy a boldogulásunk a kinézetünkön (hálistennek). 

Ha azonban úgy alakul, hogy tudjuk, hogy egy bizonyos helyzetben a lehető legjobb formánkat szeretnénk mutatni, a testalkatelemzés (ahogy a színtanácsadás is) szuper eszköz lehet a kezünkben.

(Az egyetemi kutatásokkal kapcsolatos példák Jonah Berger Láthatatlan befolyás című könyvéből származnak, a derék-csípő közötti különbség genetikai, kulturális és hormonális vonatkozásairól pedig ebben és ebben a kutatásban olvashatsz részletesen.)

Nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről? 

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy mindig az elsők között értesülhess a megjelent cikkekről, újdonságokról, ingyenesen letölthető tartalmakról!

Ajánlott bejegyzések