Mi van akkor, ha csalódást okoz a színtanácsadás eredménye?

Nem először találkozom olyan ügyféllel, aki miután megismeri a számára legelőnyösebb színeket, csalódást érez. 

Mindegyikük mindig elmondja, hogy látja, hogy mennyivel jobban állnak neki a saját palettájának színei, de mégis idegenkedik tőlük, nem tudja elképzelni sem, hogy hordja őket, vagy elkezd alkudozni, hogy nem lehet-e, hogy ez vagy az a másik palettába illő (általában számukra a lehető legelőnytelenebb) szín mégiscsak jól áll. 

Tudom, hogy mit élnek át ilyenkor az ügyfeleim, mert a saját színtanácsadásomon én is pont így jártam.

Meg voltam győződve arról, hogy a kedvenc tört orgonalila színű sapkám kiválóan áll, hiszen nem olyan sötét, mint az őszi színek, és ugye azt mondtuk, hogy a nagyon sötét színek nekem nem jók, akkor ez csak jó lehet, nem? Meg amúgy is úgy szeretem... Akkor a tanácsadó egymás után az arcom mellé tette a sapkámat, majd egy meleg tavaszi (számomra ideális) színt, én pedig megdöbbenve figyeltem, ahogy az arcom a "már egy órája ülsz a hideg Balatonban, lila a szád, ki kéne jönni!" effektus után hirtelen életre kel. Nekem itt volt anno az áttörés, ekkor értettem meg, hogy mi a fő különbség, és milyen hatást kell keresnem magamon.

Tanácsadóként én már picit máshogy csinálom a kendőzést, igyekszem rögtön úgy pakolni a kendőket, hogy mindenkinek evidens legyen, hogy mik az előnyös, kevésbé előnyös, illetve nagyon előnytelen színárnyalatok, ráadásul igyekszem szavakkal is minél kevésbé befolyásolni az ügyfeleimet (néha baromira vissza kell ám fognom magam, hogy egy-egy fantasztikus színnél ne kiáltsak fel rögtön, hogy "áááááá atyaég, meeeennnyire jól nézel ki ezzel az árnyalattal!", és megvárjam, hogy az ügyfél maga lássa meg a különbséget), így eddig még mindenkinél sikerült eljutni odáig, hogy a tanácsadás vége felé már ő maga is fel tudja ismerni, hogy mi lesz neki jó és mi nem, de a lelki rész, nos, az bizony más tészta...

Néha kiderül, hogy hiába hisszük magunkat nyitottnak a színtanácsadásra, amikor odajutunk, rájövünk, hogy igazából csak megerősítésre vágytunk, hogy jól csináljuk azt, amit eddig csináltunk, és hogy a kedvenc színeink azért a kedvenceink, mert jól is állnak.

Néha kiderül, hogy azok a színek, amik igazán jól állnának, valami olyasmit képviselnek számunkra lelkileg, amivel képtelenek vagyunk azonosulni (helló, lilát utálók! ;))
​
Néha meglátunk egy színt, amibe beleszeretünk, mert épp arra az árnyalatra van szüksége a lelkünknek, és szeretnénk minél többet a közelünkben, magunkon tudni (de persze továbbra sem szeretnénk úgy kinézni, mintha napok óta nem aludtunk volna).

Csakhogy a színtanácsadásban pont ez a nehéz. Hogy hiába szeretnénk elhinni vagy elhitetni valamit magunkról, a kendők világosan megmutatják a valóságot, amivel kénytelenek vagyunk szembenézni. Ez a szembenézés néha szerencsésen alakul (ha az ember pont azt kapja, amit titkon már úgyis sejtett, esetleg amire vágyott, vagy pedig ha olyan korszakában megy el tanácsadásra, amikor a legnagyobb változásokra is nyitott), máskor viszont olyan lehet, mint egy jól irányzott pofon.

Ilyenkor én mindig három dolgot szoktam elmondani
​az ügyfeleimnek.

Először is azt, hogy mindenki azt vesz fel, amit akar, a színtanácsadás nem jelent kötelezettséget, ha szeret egy színt és jól érzi magát benne, akkor hordja csak nyugodtan. (Bár teszem hozzá a színtanácsadás elvileg azért van, hogy kiderüljenek azok a színek, amik a legjobban állnak, abból a célból, hogy később hordjuk is azokat, tehát ha a tanácsadás után valaki úgy dönt, hogy a számára ideális színeket egyáltalán nem akarja és nem is fogja beépíteni a gardróbjába, akkor némiképp kidobott pénznek tűnik a tanácsadás ára... Ezt érdemes egyébként már előre végiggondolni, önvizsgálatot tartani.)​

Másodszor azt, hogy egy jó smink többre képes, mint azt gondolnánk: egy ügyes sminkes még egy számunkra borzasztó színű ruha mellé is tud olyan arcot rittyenteni nekünk, hogy ne nézzünk ki háromnapos vízihullának.

Harmadszor pedig azt, hogy az arctól távol igazából teljesen mindegy, hogy milyen színeket viselünk. A színtanácsadás alapját a kendők színeinek derítőlapként való fényvisszaverődése adja, ami vagy harmonizál az arcunk természetes tulajdonságaival, vagy elnyomja azokat. Az viszont, hogy milyen színű egy olyan ruhadarab vagy ékszer, aminek a színe már egy kicsit sem verődik vissza az arcunkra (mint például egy téli csizmáé vagy gyűrűé), igazából teljesen mindegy.

Vannak tanácsadók, akik szerint akkor fogunk a legharmonikusabban kinézni, ha csak a saját palettánk színeiről válogatunk, de én nem tartozom közéjük, sőt. Imádom a hideg-meleg, élénk-lágy és egyéb meglepő színkombinációkat, mutatok is pár a természetből vett színpárosítást, amire egyszerűen lehetetlen azt mondani, hogy nem harmonikusak. Pedig ugye különböző színpaletták árnyalatai keverednek bennük… (A különböző paletták keveréséről amúgy ITT írtam részletesebben.)

​A legfontosabb azonban az, hogy ha a színtanácsadásod után csalódottnak érzed magad, ne ess kétségbe. 

Először is adj időt magadnak arra, hogy picit emésztgesd a palettád színeit (ezért küldöm át minden ügyfelemnek az egyes színtípusokhoz készített Pinterest tablóimat, ahol nem csupán egyszínű négyszögekként látják a legjobb színeiket, hanem ruhaként, outfitekben, természeti képekben, "mozgásban" is). 

Még véletlenül se állj neki lecserélni az egész gardróbodat, mert akármi is az elemzésed eredménye, nagy eséllyel lesznek olyan színek a palettádon, amik nem passzolnak hozzád lelkileg, ezekből pedig kár lenne nagy mennyiségben bevásárolni. Próbálgasd apránként a frissen megismert színeidet, egy-egy fülbevalóval, nyaklánccal, sállal feldobva meglévő ruháidat. Figyeld magadat, hogy hogyan érzed magad ezekben a színekben. 

Nekem például több mint egy évbe tellett, mire a fekete végleg kikopott a ruhatáramból, és akkor sem azért, mert annyira utáltam volna, hanem mert miután megvettem pár olyan darabot, ami hiper-szuper jól állt, reggelente sosem volt kedvem ezek helyett a fekete holmijaimhoz nyúlni, így szépen lassan (miután hónapokig nem hordtam őket), beláttam, hogy teljesen felesleges olyasmiket tárolnom, amiket nem hordok, amikhez nem fűznek annyira jó érzések, mint az új ruhadarabjaimhoz, így végül a nagy részük a hideg tél típusú húgomhoz vándorolt.

Másodszor, ahogy már fentebb is említettem, van lehetőséged arra, hogy beépítsd a kedvenc, de számodra nem túl előnyös színeket a ruhatáradba, itt csak azt kell eldöntened, hogy milyen kompromisszumok árán:

1. az arcodhoz közel hordod őket, és elfogadod, hogy sosem fogsz bennük igazán jól kinézni, 

2. az arcodhoz közel hordod őket, és mindig sminkelsz hozzájuk, 
​
3. az arcodtól távolabb viseled őket, egy olyan színnel kombinálva, ami harmonizál a természetes adottságaiddal.

​A negyedik opció az önáltatás lenne ("deee, igenis jól áll nekem ez a szín"), de ezt kevésbé ajánlom, nem azért fizetsz egy halom pénzt, hogy utána még az önáltatásba is külön energiákat kelljen fektetned.
​
Persze felmerülhet az is, hogy a tanácsadó tévedett (szerintem nem létezik olyan közöttünk, aki még sosem tévedett volna), ezért is különösen fontos az, hogy a palettád megismerése után apránként vezesd be az új színeket a ruhatáradba.  ​

Ha még fél-egy év elteltével is úgy érzed, hogy a tanácsadás során megismert színek nagyon távol állnak tőled, nem komfortos bennük lenni, akkor érdemes elmenned egy másodelemzésre (ez nálam, és sok más kollégámnál is a szolgáltatás része, ingyenes). Ha megvolt az összhang a tanácsadóddal, akkor első körben mindenképp őt keresd, ha pedig nem annyira érezted magad jól nála, akkor jöhet egy másik színtanácsadó, akivel úgy érzed, hogy jobban megvan a kémia. 

Sokakban felmerül, hogy miért is menjenek ilyenkor vissza ugyanahhoz a tanácsadóhoz. Hiszen ha már egyszer tévedett az illető, akkor biztos nem jól látja a dolgokat, ráadásul még prekoncepciója is van velünk szemben.

Én azonban úgy látom, hogy akárhány kollégámnál jelentkezett korábbi ügyfél azzal, hogy nem érzi jól magát a palettájával, mindannyian úgy reagáltak, hogy az adott ügyfélnél a normálishoz képest ötször annyira figyelték a saját hibalehetőségeiket, esetleg más tanácsadó kollégákat is bevontak a folyamatba, más körülményeket teremtettek a tanácsadáshoz (pl. délután helyett délelőtt tartották a tanácsadást, hogy mások legyenek a fények, esetleg egy egészen más helyszínre hívták az ügyfelet, mint ahol korábban elemezték őket), szóval tényleg mindent megtettek, hogy az ügyfél elégedetten távozzon, ők pedig szakmailag is fejlődni tudjanak az esetből. Elsőként tehát mindenképp adj lehetőséget a korábbi tanácsadódnak, hogy korrigálja a hibáját, és ő maga is tanulni tudjon az esetből.

A lényeg viszont az egészben az, hogy csak azért, mert első körben nem tetszenek a palettád színei, ne add fel, és ne írd le az egész tanácsadási folyamatot, vagy magát a színtanácsadást.

Vedd ki belőle azt, ami épít, segít téged, és hagyd ott, amire nincs szükséged (és ezt most akár konkrét színekre is vonatkoztathatod). 

Ha pedig még nem ismered a számodra legelőnyösebb színeket, szeretettel látlak egy színtanácsadáson, vagy akár eggyel tovább is léphetünk az önismereted útján, és megnézhetjük azt is, hogy a testalkatodhoz milyen anyagok, szabások, ruhák és kiegészítők passzolnak a legjobban. Keress bátran, akár a social media felületeimen (ahol ha beírod, hogy @thelesswastestylist, biztosan megtalálsz), akár e-mailben!

Nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről? 

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy mindig az elsők között értesülhess a megjelent cikkekről, újdonságokról, ingyenesen letölthető tartalmakról!

Ajánlott bejegyzések