Az én fenntarthatóságom 2.

A bejegyzés-sorozat első részében (ITT) megmutattam, hogy hogyan jelenik meg az életemben az egyéni fenntarthatóság négy pillére közül az első kettő. A második részben a másik két pillért veszem górcső alá, így együtt áll majd össze a teljes kép. Tarts velem! 

3. A ruhák utóélete

Az egyéni fenntarthatóság harmadik pillére a ruháink megvásárlás utáni sorsáról szól, ez pedig nálam különösen érdekes téma, több szempontból is.

Egyrészt, az unalom szempontjából. Mivel kevés ruhám van, és újból és újból ugyanazokat a szetteket hordom, nálam bizony simán megtörténik, hogy annyira megunok egy-egy ruhát, hogy rá sem bírok nézni. (Ez az egyértelmű hátránya a nagyon kevés ruha birtoklásának). Ilyenkor nem szoktam őket kidobni, hanem csak elrakom jóóóó mélyre egy dobozba (általában a "másik évszak" feliratúba, amiben azokat a ruhákat tartom, amiket az aktuális évszakban nem lehet hordani, mint a nyáron a sínadrágot és a kesztyűt), és aztán a féléves váltáskor átnézem őket, hogy még mindig kiráz-e tőlük a hideg, vagy már szinte el is felejtettem, hogy vannak, és megint tudok nekik örülni. Ilyenkor van, hogy meglátok az adott ruhában valamit, és elkezdem teljesen máshogy, más stílusban, más ruhákkal kombinálva újból hordani, de van olyan is, amikor egészen biztos vagyok abban, hogy már nem fogok újból beleszeretni, ilyenkor vagy továbbadom olyasvalakinek, akiről tudom, hogy örülne neki, vagy megpróbálom eladni (ez a legritkább, mivel általában se időm, se energiám nincs ezzel foglalkozni).

Másrészt, a széthordás szempontjából. A kevés ruha másik hátránya (a kapszulagardróbok ritkán említett szívásai, ugye), hogy ha állandóan ugyanazokat a ruhákat hordjuk, jóval hamarabb kell helyettük újakat keresnünk, mintha ritkábban kerülnének sorra. Ezért is van egyébként az, hogy igyekszem csak nagyon jó minőségű ruhákat vásárolni, mert úgy vagyok vele, hogy ha már valamiért pénzt adok ki, és szeretném gyakran hordani, akkor ne kelljen pár hét múlva újat vadászni belőle csak azért, mert anyagában szétment / minden hordás előtt bolyhtalanítani kell / kinyúlt az első mosásnál stb.

Bolyhtalanítás előtt-után

De persze előbb-utóbb minden jónak és ruhának is vége szakad (ééérted), így (miután már tízmilliószor bolyhtalanítottam, varrtam meg, foltoztam be, színeztem át, próbáltam új ruhadarabként reciklálni) eljut a ruhatárom lefelé menő spiráljának második vagy harmadik szintjére, ergo kertészkedős/otthon sportolós ruha lesz belőle, vagy takarítórongy (esetleg szétszabdalom, és a színtanácsadásoknál a sminkpróbánál használom el őket).
​
Harmadrészt, amire még nagyon figyelek, az az, hogy mivel mosom a ruháimat. Szerencsémre van a közelemben egy olyan hely, ahol csomagolás nélkül tudok öko mosógélt vásárolni, a folttiszttításhoz natrium-perkarbonátot, az öblítő helyett pedig szintén kimérősen vett ecetet és mosóparfümöt használok. Így nagyjából hulladékmentesen (és nem utolsó sorban környezetkímélően) mosok, egyedül a kényes ruhákhoz (gyapjú, selyem) van egy adag speciális mosógélem, de mivel kevés ilyen ruhám van, ebből egy flakonnyi több évre is elég.

4. Kommunikáció

Ez az a téma, amiről a fenntartható divattal kapcsolatban talán a legkevesebb szó esik, pedig ez is az egyik kulcsa annak, hogy minél több emberhez eljussanak a problémák és a lehetséges megoldások, hogy a végén létrejöjjön egy olyan kritikus tömeg, amelyik már a törvényhozókra is hatással tud lenni, és tőlük kikényszeríteni azokat a változásokat, amelyeket nem lehet egyénként véghezvinni. 

Nyilván nekem ebből a szempontból is könnyebb dolgom van, mert az egész munkám arra épül, hogy a fenntarthatóságról és a környezetvédelemről kommunikálok, cikkeket írok, osztok meg, napi szinten mutatom be (főleg az Instagram oldalamon, a sztorik között), hogy épp miket viselek, vagy milyen problémákkal küzdök, de a helyzet az, hogy ebben még nekem is bőven van fejlődnivalóm.

Egyrészt szeretnék még több emberhez eljutni (például előadásokkal), másrészt szeretném a közeljövőben kicsit fejleszteni a saját lobbitevékenységemet. Politikusokat, cégeket megszólítani, és úgy általában hangot adni annak, hogy mennyire fontos az, hogy minél többen tisztában legyenek a divatipar jelenlegi fenntarthatatlanságával, és az ebből való lehetséges kiutakkal. 

Ha szeretnéd te is szakértő segítséggel átnézni a ruhatárad, új fenntarthatósági célokat kijelölni, vagy szeretnél magad mellé valakit, aki megspórolja neked azt az időt, amelyet ennek a témának a kutatásával kellene töltened ahhoz, hogy kialakítsd a számodra legfenntarthatóbb "zöld" gardróbot, szeretettel várlak egy fenntartható gardrób konzultációra!

Nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről?

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy mindig az elsők között értesülhess a megjelent cikkekről, újdonságokról, ingyenesen letölthető tartalmakról!

Ajánlott bejegyzések