Egyéni vs. céges fenntarthatóság

Amikor a saját fenntartható gardróbunk kialakításáról van szó, és ehhez keresünk viszonyítási pontokat, a legtöbben azok alapján az újságcikkek, bejegyzések alapján tájékozódunk, amelyek a különféle ruhamárkák fenntarthatósági törekvéseiről, esetleg fenntarthatatlanságáról szólnak. 

​Csakhogy az egyéni és a céges fenntarthatóság között hatalmas különbségek vannak, és jóllehet van pár olyan kritérium, amelyik mindkettőre érvényes, egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy míg a cégek feladata ebben a láncban a gyártás, a miénk ennek a skálának a másik vége, a fogyasztás. Így nem sok értelme van összehasonlítani a kettőt, vagy saját magunkat azzal a mércével mérni, amivel a cégeket szoktuk.

Egy cégnél (jó esetben) fel sem merül a hétköznapokban való kifáradás, az időbeosztás problémája, és arra sincs rákényszerülve, hogy az élete különböző területein (étkezés, lakás, divat, energiafogyasztás, életmód stb.) egyaránt próbáljon fenntartható lenni. Nekünk viszont ezekkel a területekkel egyszerre kell megküzdenünk, és megpróbálnunk mindegyik kategóriában helyt állni, ami valljuk be, lehetetlen vállalásnak tűnik, és az is (mindenki tudja, hogy nem létezik 100%-ban tökéletes környezetvédő).

Ha az egyéni fenntarthatóságról, illetve a saját fenntartható gardróbunkról van szó, négy olyan területet tudunk elkülöníteni, amelyek a pilléreit alkothatják a nagy egésznek, azonban itt sem szabad elfelejteni, hogy a környezetvédelem irányában lévő törekvéseknek minden egyes esetben egyensúlyban kell lenniük a saját életünkkel. 

Nem elég úgy cselekednünk, hogy az a környezetet hosszú távon
se károsítsa, ezt úgy kell megtennünk, hogy az ebbe befektetett 
pénzt, időt, energiát hosszú távon is tudjuk tartani 
(és ne csak lelkesedésből, ​pár hétig, minden mást háttérbe szorítva).

1. Átgondolt gardrób

A tudatos fogyasztás ​és a fenntarthatóság (ahogy már korábban is írtam róla) nem ​
​a vásárlással, hanem ​az arra való felkészüléssel kezdődik. 

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen színek, formák állnak jól, hogy mit szeretnénk kifejezni a gardróbunkkal, hogy mennyi és milyen stílusú ruhára van szükségünk, de az is, hogy ne fogyasszunk túl sokat, és ne a ruhákat használjuk arra, hogy a lelki hiányainkat betömködjünk.

​Onnan vehetjük észre egyébként, hogy valami nem stimmel, ha tele van a szekrényünk olyan ruhákkal, amelyeket csak azért vettünk meg, hogy örömet okozzunk saját magunknak, de utána sosem, vagy csak egyszer-kétszer hordtuk őket, illetve ha már annyi ruhánk van, hogy nem tudjuk őket fejben tartani, és egy alaposabb gardróbrendezéskor tömegével kerülnek elő olyanok, amelyek létére már nem is emlékeztünk.​​

2. Átgondolt fogyasztás

Annak ellenére, hogy ez az a témakör, amiről a médiában a legtöbb szó esik, és amiről úgy tűnik, hogy a fenntarthatóság alfája és omegája, ez is csak EGY tartóoszlop a többi mellett. Sajnos azonban ez az, amelyik a legtöbb frusztrációt szüli, mivel nem mindenkinek van annyi pénze/ideje/energiája/lehetősége, hogy csak fenntartható márkáktól vásároljon, addig kutasson a second hand boltokban, amíg megtalálja azt a bizonyos ruhadarabot, ami épp hiányzik a ruhatárából, vagy hogy beszerezzen magának különféle textileket, és azokkal elmenjen egy szabóhoz/varrónőhöz, hogy a saját testére igazíttasson, esetleg a nulláról varrasson ruhákat. 

Ennél a témánál érdemes egybként a leginkább tudatosítanod magadban azt,
hogy egyrészt a fenntarthatóság nem pusztán a fenntartható fogyasztásból áll, másrészt ​pedig senki sem várja el tőled, hogy erődön felül teljesíts.

Ha nincs pénzed a fenntartható cégek ruháira, esetleg nincs türelmed a second hand boltok kínálatához, vagy nincs időd varrónőhöz és textilboltokba járkálni, nincs gond, egészen addig, amíg a többi területre odafigyelsz, ÉS emellett keresed a lehetőséget arra, hogy
​a fogyasztásodban is fenntarthatóbbá válj (és nem tudod le a témát azzal, hogy "minden más területen jól teljesítek, nekem ennyi bőven elég"). 

Mivel szerencsére egyre több és több az olyan cég, amelyik fenntartható(bb)an gyárt, idővel egyre kevesebb idő/energia/pénzbefektetést igényel majd a fenntartható fogyasztás, azonban egyelőre hosszú még az út odáig, hogy ez legyen
a legkönnyebben elérhető opció. Addig
​pedig sajnos nekünk kell ide is plusz energiát befektetnünk, azonban minden esetben úgy, hogy figyelembe vesszük (és megértéssel kezeljük!) a saját aktuális lehetőségeinket.

3. A ruhák használata és utóélete

Miután megtettük az első és második lépést (tehát átnéztük, hogy pontosan mire van szükségünk, majd megvásároltuk az adott ruhát), következik az a szakasz, amelyik általában a legkevesebb figyelmet kapja, annak ellenére, hogy ez az, ami teljes mértékben rajtunk múlik. A mi felelősségünk ugyanis az, hogy egy ruhát mennyi ideig használunk, és hogy mi történik vele az után, hogy már nem szeretnénk tovább hordani.

Hordatlanul vagy egy-két hordás után bedobjuk a ruhagyűjtő konténerbe, vagy megpróbáljuk az ismerőseinkre, barátainkra, családtagjainkra rásózni? Akkor is kimossuk (ráadásul a szükségesnél magasabb hőmérsékleten), amikor nem lenne rá szükség? Ha egy picit is kiszakadt, meg sem próbáljuk javítani, hanem rögtön kidobjuk vagy (még rosszabb), adományba adjuk?

Ezek a kérdések (és főleg a rájuk adott válaszok) mind-mind remek mutatói annak, hogy hogyan bánunk a ruháinkkal a megvásárlás után, és hogy igazából mennyire fenntartható
​a gardróbunk.

4. Lobbi, kampány, reklám

Többször is utaltam már arra, hogy a nagy változások nem pusztán alulról vagy felülről jönnek, hanem két irányból, vagyis inkább körkörösen, mint egy farkába harapó kígyó:
sokszor törvényi erőre van szükség a nagy tömegek és a nagyvállalatok környezetvédelemre való "kényszerítéséhez", azonban csak ritkán állnak be a politikusok olyan törvényjavaslatok mögé, amelyek mögött nincs nagyobb társadalmi támogatás. 

Minél több embert sikerül meggyőzni arról, hogy fontos egy téma, annál többen követelik egy idő után a politikusoktól is, hogy szenteljenek neki nagyobb figyelmet, és egy idő után a politikusok azok, akik azokat is "meggyőzik" (törvényi erővel), akik egyébként lustaságból vagy érdektelenségből (esetleg egyéb okokból) kifolyólag nem érdekeltek abban, hogy bármi is történjen (gondoljunk például az egyszer használatos műanyag zacskók betiltásának esetére, ahol addig-addig mondogatták a környezetvédők a politikusoknak, hogy erre nagy szükség van, míg azok olyan törvényeket hoztak, amit most azok is kénytelenek betartani, akik egyébként a bevásárláskor még a banánt is külön műanyag zacskóba raknák). 

Ezzel nem feltétlenül szeretnék arra célozni, hogy most azonnal állj neki megkeresni
a képviselődet, hogy felsorold neki, hogy milyen változtatásokra lenne szükség
a divatiparban, amikért ki kellene állnia (bár ha ezt teszed, akkor csúcsszuper vagy,
​és kérlek írj egy emailt erről nekem, hogy segíthessek melléd tömegeket mozgósítani),

de igenis fontos az, hogy például a barátaidnak, ismerőseidnek,
vagy ha fent vagy a social médián, a félig ismeretleneknek
​hogyan beszélsz a ruhatáraddal kapcsolatos szokásaidról. ​

Büszke vagy-e arra, ha megjavítottál valamit, vagy ha fenntarthatóan sikerült fogyasztanod, "reklámozod"-e a fenntartható márkákat, vagy pont ellenkezőleg, büszkén mutatod
a legújabb fast fashion cégektől beszerzett ruháidat, esetleg kicsomagolós videót gyártasz-e
​a legújabb ​(igazából teljesen feleslegesen megvásárolt) szerzeményeidről. 

Az, hogy hogyan beszélünk a divatról a hétköznapokban (nemcsak influencerként, hanem átlagemberként is), hihetetlenül nagy, alulról induló változásokat generálhat.

Látható tehát, hogy míg a céges fenntarthatóság leginkább a gyártási technológiák, anyagok, utazás, fair körülmények (és még lehetne sorolni az egyéb kritériumokat) köré épül, addig az egyéni fenntarthatóságnak egészen más pillérei vannak, amelyekből mindegyik egyaránt fontos, és amelyikek mindegyikére érdemes valamennyi időt, energiát és figyelmet szánni.

​Természetesen csak úgy, hogy az hosszú távon is tartható legyen számodra.

Ajánlott bejegyzések