0 Comments
Mindannyian azzal a kéréssel jöttek hozzám, hogy szeretnék máshogy, jobban kifejezni a nőiességüket. Én viszont mindegyiküknél visszakérdeztem: a nőiességük melyik oldalát? A szexiset? A gondoskodót? A lágyat? A harcos amazont? A romantikusat? stb.
*Dehogynem van, csak éppen több millió változat létezik belőle.
Igen ám, de ha ez a bizonyos infóbuborék a folyamatos vásárlásra, fogyasztásra ösztönöz, akkor egy idő után még azok is frusztráltnak, motivációvesztettnek fogják magukat érezni, akik egyébként elkötelezettek lennének a fenntarthatóság iránt.
A jó hír az, hogy ezt a buborékot mi magunk is képesek vagyunk befolyásolni.
Van azért némi irónia abban, hogy az előző blogbejegyzésem arról szólt, hogy pusztán a fenntartható márkák támogatásával nem tudod megváltoztatni a divatipart, most pedig mégiscsak nekiállok konkrét márkákat mutatni, de a két gondolat egyáltalán nem zárja ki egymást. Ahogy már egy korábbi bejegyzésemben is fejtegettem, attól még, hogy a fenntarthatóság nem pusztán a "jó" vásárlásból áll (sőt!!!), igenis fontos tényező, hogy honnan szerezzük be a ruháinkat. Aki pedig megteheti (anyagilag, időben, energiában), az igenis igyekezzék a lehető legfenntarthatóbb megoldásokat megkeresni, legyen szó second hand vásárlásról, vagy fenntartható(bb) márkákról.
Ez utóbbira hozok most 15 példát Európából, kifejezetten a farmerekre koncentrálva. Vannak olyan márkák, akiktől már én is rendeltem, és szerettem is a termékeiket, vannak olyanok, akiktől rendeltem, de a testem és a nadrág nem voltak kompatibilisek egymással, és vannak olyanok is, akik teljesen újak számomra is, így ha bármelyiküktől is vásárolsz, nagyon fogok örülni annak, ha küldesz egy visszajelzést a márkáról/farmerről az info(kukac)gozoneszter(pont)com e-mailcímre.
A jó hírem az, hogy mindkét kérdésre hasonló a válasz.
Nézzük is szép sorjában:
Nehezítésként még hozzávettem a fenntarthatóságot is (igazából nálam ez korábban jött, mint az ideális színeim-szabásaim ismerete), így már olyan szűkek lettek a kereteim, amiknek szinte egyetlen ruhadarab sem tudott megfelelni (vagy ha igen, arra is általában hosszú hónapok keresése után bukkantam rá).
Akkor jöttem rá, hogy annak ellenére, hogy hivatásszerűen testekkel foglalkozom, azokat mérem, elemzem, a sajátomra bizony én is vak tudok lenni. Ott döbbentem rá, hogy még mindig a nyolc kilóval több Esztert öltöztetem, és olyasmikre is figyelek az öltözködésemben, amikre már rég nem kellene.
Ismerős?
Állsz a színpalettáddal a kezedben a boltban, próbálod összehasonlítani a kis négyszögeket (köröket, hasábokat, aszerint, hogy ki kinél jártál tanácsadáson) a kérdéses ruha színével, de mivel nem 100%-ig ugyanaz az árnyalat, elbizonytalanodsz... Végiggondolod, hogy mit mondott a tanácsadód a hideg-meleg, élénk-lágy színekről, összepróbálod a ruhát a palettád többi színével is, hátha úgy könnyebb lesz megállapítanod, hogy ez még az az árnyalat-e, ami belefér a színeid közé, vagy már egy másik színtípus legjobb színe, majd aszerint, hogy mennyire tetszik maga a ruha, döntesz: ha beleszerettél, hazaviszed, ha pedig nem elég nagy a szerelem, ott hagyod, de utána is megmarad benned a bizonytalanság, hogy hátha rosszul döntöttél. Pedig ha már elmentél tanácsadásra, és megismerted a legjobb színeidet, szeretnéd is őket hordani... 
fotó: Mohácsi Nusi
Hadd válaszoljam meg rögtön az utolsó kérdést: az égvilágon semmi sem kötelező, mindenki azt hord, amit akar, és amiben jól érzi magát.
De akkor mi értelme van egyáltalán a testalkatelemzésnek? Ahhoz, hogy erre válaszoljak, kicsit messzebbről kell indulnunk, méghozzá onnan, hogy mitől függ az, hogy mit látunk szépnek. |
Korábbi bejegyzések
August 2024
Kategóriák
All
|
RSS Feed