|
A bejegyzés-sorozat első részében (ITT) megmutattam, hogy hogyan jelenik meg az életemben az egyéni fenntarthatóság négy pillére közül az első kettő. A második részben a másik két pillért veszem górcső alá, így együtt áll majd össze a teljes kép. Tarts velem!
Jó régóta ígérgetem már ezt a bejegyzést, de valahogy mindig az volt bennem, hogy amíg nem tisztázok bizonyos alapfogalmakat itt a blogon, addig nincs is nagyon értelme írni erről, mivel az alapok nélkül nem feltétlenül érthető, hogy mit miért csinálok. Mostanra viszont elkészültek ezek a bejegyzések is, így eljött az ideje annak is, hogy megmutassam, hogy milyen elvek alapján épül fel a gardróbom. Azonban mivel ez nem egy röviden kifejthető téma, két részletben, két külön bejegyzésben fogok róla írni.
A könnyebb átláthatóság érdekében a fenntarthatóságnak azt a négy pillérét veszem alapul, amelyekről már korábban is írtam (ITT), érdemes újraolvasni a bejegyzést, mert egyrészt sok alapfogalmat tisztáz, másrészt pedig neked is segíthet abban, hogy felmérhesd a saját szokásaid/ruhatárad fenntarthatóságát.
Amikor a saját fenntartható gardróbunk kialakításáról van szó, és ehhez keresünk viszonyítási pontokat, a legtöbben azok alapján az újságcikkek, bejegyzések alapján tájékozódunk, amelyek a különféle ruhamárkák fenntarthatósági törekvéseiről, esetleg fenntarthatatlanságáról szólnak.
Csakhogy az egyéni és a céges fenntarthatóság között hatalmas különbségek vannak, és jóllehet van pár olyan kritérium, amelyik mindkettőre érvényes, egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy míg a cégek feladata ebben a láncban a gyártás, a miénk ennek a skálának a másik vége, a fogyasztás. Így nem sok értelme van összehasonlítani a kettőt, vagy saját magunkat azzal a mércével mérni, amivel a cégeket szoktuk. Nemrég jöttem rá, hogy akármennyit is írtam eddig a blogon a tudatos gardrób részleteiről, a legfontosabb dologról még egyszer sem esett itt szó. Legalábbis mostanáig.
Annyira egyértelmű volt ugyanis számomra a tudatos gardróbok felépítésének sorrendje, hogy sosem gondoltam végig, hogy a titok igazából ebben IS rejlik. Ez az, ami nagy eséllyel visszatarthatja az embert az átgondolatlan vásárlásoktól, a későbbi megbánástól, vagy attól, hogy halmokban álljanak a gardróbunkban a sosem hordott, vagy alig használt ruhák. Nézzük hát, mi is ez a sorrend! Képzeld el, hogy már ezer éve nem voltál bulizni, a konyhádon kívül maximum a nappaliban táncoltál, a bulik előtti készülődés, kiöltözés pedig olyan távolinak tűnik, mintha egy másik életben lett volna... Most viszont meghivtak egy buliba, meghozzá olyanba, amiben zene is lesz, tehát esélyes, hogy táncolni is fogsz majd (végre). Örülsz a lehetőségnek, de egyszer csak beléd hasít: mit fogsz felvenni? Teljesen mindegy, hogy azért nem kapsz elő csípőből öt bulikompatibilis ruhát, mert az utolsó táncolós estéd óta eltelt időben teljesen megváltozott a tested (sokat fogytál/híztál, esetleg szültél 1-2-3-5 gyereket), vagy mert az összes partycélzatú ruhádtol megszabadultál egy nagy szanálás alkalmával, ne aggódj! Itt van öt tipp, hogy stílustól függetlenül akkor se kelljen feszengened az este során, ha a konszolidáltan kezdődő baráti csevegés egy asztalon táncolos, agyeldobós őrületté fajul (vagy ha egyszerűen csak szeretnél a kedvenc zenéidre felszabadultan mozogni). Még mielőtt bárki is félreértené a helyzetet, előrebocsátom, hogy nem vagyok pszichológus, terapeuta, nincs ilyen irányú végzettségem, tehát amit itt leírok, az csak és kizárólag a saját élményeimen, tapasztalataimon és olvasmányaimon alapul. Úgy gondolom viszont, hogy még hivatalos diploma hiányában is fontos, hogy kicsit hosszabban írjak a kritikusságról és az ítélkezésről, mert ez egyrészt az a téma, ami az öltözködésünkkel, kinézetünkkel kapcsolatban szinte a leggyakrabban jön elő, másrészt pedig azért is, mert a kritikusság mögött jóval több lehet, mint amiről általánosságban beszélni szoktunk. Ahhoz pedig, hogy könnyebben tudjuk kezelni akár más emberek felénk irányuló kritikáját, akár a saját ítélkezésre való hajlamunkat, érdemes egy kicsit többet is megtudni a jelenségről.
Ha jártál már (akár nálam vagy másnál) testalkatelemzésen, benned is biztos megmaradt
pár olyan szabás, amit a te testalkatoddal jobb elkerülni, ha nem szeretnél rövidebbnek/szélesebbnek/kisebbnek/nagyobbnak látszani. Szabások, amik elméletileg előnytelenek a te testalkatoddal. Azért írom, hogy elméletileg, mert szerencsére van egy olyan módszer, amellyel igenis vissza lehet hozni a ruhatárunkba pár olyan ruhát, amitől amúgy el lennénk "tiltva" (teszem hozzá senki semmitől nincs eltiltva, ha szeretsz egy ruhát, hordd nyugodtan, függetlenül attól, hogy én vagy mások mit mondanak neked róla). Ha jobban belegondolok, az utóbbi években jóval több olyan ügyfelem volt, akik arra panaszkodtak, hogy túl rövidek a lábaik, mint az olyanok, akik a hosszú lábaikkal nem tudtak mit kezdeni.
Ráadásul az egy dolog, hogy az európai nők nagy részének tényleg rövidebb az alsóteste, mint a torzója, de bizonyos ruhákban még azok is érezhetik rövidebbnek a lábaikat, akiket amúgy kifejezetten hosszú alsótesttel áldott meg az ég. Mi lehet ennek az oka? Főleg angol nyelvterületen terjedt el ez a kifejezés, ami alapvetően az öltözékek elemzésén, és ezáltal olyan "receptek" összeállításán nyugszik, amelyek segítségével könnyedén és gyorsan tudunk újabb és újabb outfiteket kreálni. Na jó, ez eléggé bonyolult mondat lett, nézzük meg inkább részletesen, hogy miről is van szó. Bármilyen szettről is beszélünk, az mindig lebontható szabás- és stílusbeli elemekre. Ezekből az elemekből áll össze az outfit formula. A formula állhat csak szabásbeli (formai), csak stílusbeli elemekből, illetve ezek kombinációjából is. Nézzünk először példákat a formai/szabásbeli elemekből álló formulákra.
|
Korábbi bejegyzések
April 2022
Kategóriák
All
|
RSS Feed